A munkaviszony keletkezését követően a munkaviszony folyamatosan – vagy határozott vagy pedig határozatlan ideig – fennáll. Vannak olyan körülmények, amelyek a munkaviszony megszűnéséhez vezetnek. Amennyiben pedig a munkaviszony fenntartása bármely okból „terhes” valamelyik fél számára az megszüntethető.
A felmondás voltaképpen nem más, mint a munkaviszony megszüntetésének egyik lehetséges módja. Célja, hogy a munkaviszony – bármelyik fél szempontjából – megszüntethető legyen abban az esetben is, ha közös megegyezésre nincs lehetőség. Jelentősége abban áll, hogy a határozott időre szóló munkaviszony a határozott idő letelte előtt vagy a határozatlan idejű munkaviszony, amikor már nem tartható fenn valamilyen okból vagy cselekmény miatt, akkor felmondással vagy azonnali hatályú felmondással mégis „szabadulni” lehet a jogviszonyból. Jelentősége végtére is éppen a céljában van.
A hatályos munka törvénykönyvünk is tartalmaz olyan, a felmondással vagy a felmondás közlésével kapcsolatos garanciális rendelkezéseket, amelyek bizonyos munkavállalói csoportokat, így például a várandósokat, a nyugdíj előtt állókat, az anyákat vagy a gyermeküket egyedül nevelő apákat, rehabilitációs ellátásban vagy járadékban részesülő személyeket védik.
A garanciát jelentő rendelkezések megszegése a munkaviszony jogellenes megszüntetését eredményezi, mely következményeknek – mint egyfajta szankcióknak – szintén a munkavállalók jogellenes felmondással szembeni védelmében van garanciális jelentőségük.
Az önkényes felmondással szembeni védelem szempontjából lényegtelen, hogy a munkaviszonynak mi az alapja, hiszen a védelem valamennyi munkavállalót megilleti attól függetlenül, hogy az Mt. hatálya alá tartozó munkavállalóról, kormánytisztviselőről vagy egyéb személyről van-e szó. Ha ez nem így lenne, akkor a felmondási védelmek – és köztük az indokolási kötelezettség is – elvesztené garanciális, biztonságot adó jellegét. A felmondás szigorú formai és tartalmai szabályokhoz történő kötése, valamint a bírósághoz való fordulás lehetőségének a megteremtése, továbbá a bíróságok által kimunkált joggyakorlat együtt nehezebbé tudja tenni a munkáltatók számára az önkényes elbocsátást és ezáltal a munkavállalók kevésbé érezhetik magukat kiszolgáltatottnak a munkáltató munkaviszony megszüntetésére irányuló intézkedéseivel szemben.
Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az önkényes felmondás nem csak és kizárólag a munkáltatók sajátja, hiszen találunk példát arra is, hogy maga a munkavállaló az, aki a felmondás lehetőségével ily módon kíván élni.