A gazdasági társaságok vezető tisztségviselőinek felelősségét nagymértékben meghatározza az, hogy tevékenységük, eljárásuk során milyen érdekeket kell elsődlegesen szem előtt tartaniuk. Eljárásuk során szembesülhetnek azzal a problémával, hogy az adott helyzetben a társaság vagy a tagok érdekeit helyezzék-e előtérbe. Az esetek többségében ez a kérdés fel sem merül, hiszen a társaság és a tagok érdekei azonosak. A vezető tisztségviselők felelősségének megállapításánál azonban egyéb érdekeltek igényeit is figyelembe kell venni és minden lehetséges körülménnyel számolni kell.
A gazdasági társaságok vezető tisztségviselőinek mögöttes felelősségéről a csődtörvény (Cstv.) 33/A. §-a rendelkezik. A jelentősége abban áll, hogy áttöri a vezető tisztségviselő felelőtlenségét harmadik személyek irányában, mögöttes felelősséget állapít meg a vezető tisztségviselő terhére akkor, ha ügyvezetési feladatait a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte esetén nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látja el. Ennek megállapítása érdekében akár a hitelező, akár a felszámoló keresetet terjeszthet elő az eljárásra illetékes bíróságon.
Ugyanakkor a Cstv. vonatkozó rendelkezése szerint a gazdasági társaság vezetőjének minősül az a személy is, aki a gazdasági társaság döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt.
Lényeges, hogy a fenti jogszabályhely alapján nem csak azon személy vonható felelősségre, aki a felszámolás elrendelésekor vezető tisztségviselő volt, hanem azt is, aki a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően vezető tisztségviselő vagy volt a gazdasági társaság vezetőjének minősült és e körben a vezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el.
A Cstv. vonatkozó rendelkezése szerint a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdasági társaság vezetői előre látták vagy az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondosság mellett látniuk kellett, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket.
Ahogy azt a Kúria az 1/2013. számú PJE határozat indokolásában is kifejtette, a Cstv. 33/A. §-a alapján kialakított speciális, ún. kétlépcsős szabályozás azt biztosítja, hogy az első megállapításra irányuló perben megállapításra kerüljön a vezető tisztségviselők felelőssége és annak mértéke. Az első perben nyújtott vagyoni biztosíték garantálja az esetlegesen később megindítandó második, marasztalási per kielégítési alapját. A vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása alapján azonban végleges marasztalásra csak a megállapítási pert követően kerülhet sor, ha a fedezet hiányában az adós vagyonából valóban nem történik meg a hitelezői igények kielégítése. A vezető tisztségviselőkkel szemben tehát csak a felszámolási eljárás befejezése után lehet marasztalás iránti igényt érvényesíteni, melyre kizárólag a hitelezőknek nyílik lehetőségük.
A kényszertörlési eljárásban törölt gazdasági társaságok vezető tisztségviselői is felelősséggel tartoznak az okozott hátrány erejéig a kielégítetlenül maradt hitelezői tartozásokért, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben nem a hitelezők érdekeik figyelembe vételével jártak el, ezáltal a cég vagyona csökkent, illetve a hitelezők követeléseinek kielégítése meghiúsult. A cég vezető tisztségviselőjének minősül az a személy is, aki a cég döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt. Ezekre a perekre azonban nem a csődtörvényben foglaltak az irányadók, hanem a Ctv. 118/B. §-ában leírtak alkalmazandók. Eszerint ezen perek esetében a Cstv.-ben alkalmazott kétlépcsős rendszert mellőzi. A kereset előterjesztésére a hitelező jogosult a cég törlését elrendelő jogerős határozat Cégközlönyben való közzétételét követő kilencven napos jogvesztő határidőn belül.
Fontos azonban arra felhívni a figyelmet, hogy a fenti Ctv. szerinti per kizárólag a cég azon vezető tisztségviselőjével, volt vezető tisztségviselőjével szemben kezdeményezhető, akivel szemben a cégbíróság a kényszertörlési eljárásban a Ctv. 117/F. § (2) bekezdése szerinti jogkövetkezményt nem alkalmazta.
Azon vezető tisztségviselőkkel, vagy volt vezető tisztségviselőkkel szemben pedig, akikkel szemben a cégbíróság a Ctv. 117/F. § (2) bekezdése szerinti jogkövetkezményt alkalmazta, ezen jogerős végzésre hivatkozással szintén a fenti határidőn belül a kényszertörlési eljárásban bejelentett bármely követelés jogosultja keresettel élhet, a kényszertörlési eljárásban bejelentett, vitatott követelésnek nem minősülő ki nem elégített követelése megfizetése érdekében.
Ki kell azonban emelni azt, hogy amennyiben a gazdasági társaság valóban fizetésképtelenné vált és a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezető tisztségviselő úgy járt el, ahogy ebben a helyzetben elvárható, azaz nem vállalt az adós pénzügyi helyzetéhez képest indokolatlan üzleti kockázatot, valamint a tőle elvárható intézkedéseket megtette, akkor mentesül a felelősség alól.